Kis történet
2013 május 23. | Szerző: Alina
Hideg őszi nap volt.Egy öregember üldögélt a padon.Egyszer csak éles kis hangra lett figyelmes.
Lenézett a lába elé,amikor is meglátott egy fekete pöttöm kisciciát.Annyira keservesen sírt és remegett…
Az öreg felvette és berakta a kabátjába és melengetni kezdte.Ahogy fogta a pici cicát azon kezdett
gondolkodni hol van a “családja” ő is egyedül van ezen a világon.Ahogy nézte a kiscicát azon gondolatok
fúródtak belé milyen rossz ember volt világ életében.Mindenkit megbántott és gorombáskodott,elüldözte
maga mellől még a családját is…
Aztán arra gondolt hazaviszi a cicát így ott lesznek egymásnak…..
A következő pillanatban egy nagy kaput és egy fehér szakállas embert látott maga előtt.
-Isten hozott Öreg!Péter vagyok.
Ekkor tudatosult benne a tény,hogy mi történt.
-Mit keresek itt?Hiszen soha nem tettem jót senkivel,mindenkinek csak ártottam,én ezt nem értem.!
Majd jött a felelet:
-Igen,valóban,de az utolsó pillanatban megmentettél egy lelket!Ez a jótett kiváltotta mindazon rosszat
amit életedben elkövettél!
Az öreg még vissza tekintett aztán megnyugvásra lelt.
Érzések
2013 február 19. | Szerző: Alina
Igazából több téma is foglalkoztat egyszerre de, gondolom nem én, vagyok az egyetlen ember, akiben felmerülnek bizonyos kérdések életünk folyamán. Persze mindig próbálok magyarázatot találni a dolgokra és több variáció is létezik minden egyes történetre.
Az egyik, ami ténylegesen és naponta foglalkoztat, az-az,hogy az emberek miért önzőek és miért csak kis százalékukba szorult beléjük némi jóérzés!
Egyáltalán honnan merítik a bátorságot arra,hogy embertársaikat megalázzák, – kifosszák és kizsigereljék esetleg lelki, vagy testi terrorba tartsák?!
Miért jönnek azok a gondolatok,hogy jobb lenne nem is embernek lenni, mert ahogy figyelem az állatokat és a természetet irigylem őket,mert nekik százszor jobb dolguk, van. Pl: több szeretet és gondoskodás szorul egy állatba, mint némelyik emberbe,nagyobb az összetartás,na és ahogyan gondoskodnak a kicsinyükről.
Persze,azt főleg ne is említsem, hogy ha a legjobb barátodban vagy párodban netán valamelyik családtagodban kell csalódnod,az a legborzalmasabb érzés!
Az esetek 99,9%-a minden emberrel megtörtént már!De miért?
Miért kell újra átélni ezeket a borzalmakat,próbálod keresni a válaszokat,de valahogy nem találod a megfelelőt!
Csak az a baj,hogy nem minden ember erős lelkileg aki, pedig elindul a lejtőn …,onnan nehéz a felkapaszkodás illetve lehetetlen,persze ez is egyéntől függ.
Ha új kapcsolatokat hozol létre görcsösen, próbálod átformálni magad, hátha mindig benned van a hiba és ha változol majd úgy jobb lesz. És persze ez úgy is tűnik az elején, azután jön a nagy pafff.
És jön a saját magad ostorozása:
Már megint mit,rontottam el pedig mindenre 100%-osan odafigyeltem!?
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Miért ver az élet?….stb
Akkor jön a mélypont.
De van remény,mert az ember igen nagy túlélő,és akarod,keresed a megoldást,nem adod fel!
Hirtelen észreveszed ebben a nyomorult életben az apró kis dolgokat, amik örömet okoznak.
És minden virágba borul,tisztán látsz mindent a talaj felett, jársz ,szinte repülsz!Ezt az érzést kerested, ezt akarod megélni minden nap. A boldogságod árnyékában egyszerre csak bevillan:Egyszer fent-egyszer lent!Ez a nagybetűs élet!
Sajnálatos módon egyre sűrűbben tapasztalom,hogy az emberek a durvasághoz vannak hozzászokva és úgy viselkednek mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga!
Ébresztő!!!Valakinek már fel kellene rázni a “jó” népet,de meglehet valami agymosáson
vesznek részt ezért nem figyelnek egymásra!Ha pedig szóvá teszed?
Igen-igen, akkor jönnek ezek a válaszok embertársaimtól:
” De ,sokat dolgozok és fáradt vagyok ezért nincs időm figyelni másokra.”
“Vagy,mit érdekel engem más nyomora,van nekem is bajom!”
“Nekem se segít senki!”
Sorolhatnám még ezeket a gyenge kifogásokat,de értelmetlen,mivel mindenki tudja mi is a valódi ok!
Ha pedig valami kedves dolgot teszel, akkor olyan furán néznek rád, mintha meghibbantál volna!
A következőket olvasod ki az emberek szeméből:”Te normális vagy?Miért tetted ezt?Netán angyal vagy?”Mi a hátsó szándékod?
Rám is néztek már ilyen tekintettel,nem is egyszer,a következő sztoriban elmesélem:
Egy szép napsütéses reggel mentem a barátnőmért, hogy megyünk dolgozni. Megérkeztem a lakótelepre ahol Ő lakott, aminek szép parkos része volt.
Várakozom az autómban és azon gondolkodom mi lesz velem, hiszen ez az utolsó nap a munkahelyemen picit kilátástalan a helyzetem.. amikor is érdekes dologra lettem figyelmes.
Megláttam az egyik emeletes ház aljában egy anyát 2 gyermekkel a férjével és egy babakocsival,ami önmagában még nem tűnhet furának, csak az,hogy tekerték fel a matracot és a paplanokat amin aludtak. Gyorsan és idegesen kapkodva pakoltak nehogy valaki meglássa őket hol is aludtak. Először nem is akartam felfogni mi történik,csak meregettem a szemem!Jól látok, mit csinálnak ott,- és a babakocsiban vajon mi lehet, gyerek van vagy csak csomagok!?Mivel messze voltak tőlem, nem igazán láttam mi van a benne.
Összeszorult a szívem fogtam 2000 Ft-ot és elindultam feléjük. Aztán hirtelen megálltam,szétnéztem nem láttam embereket a közelben,így vissza fordultam. Megijedtem végig futott az agyamon nem is tudom miféle család,milyen lehet az apa—netán alkoholista–és az anya—nehogy majd ártsanak nekem?!
Végre megláttam a barátnőmet akkor már nagyon izgatott voltam. Beszállt a kocsiba és
kétségbe esetett arccal, mondtam neki:
– Segítesz nekem egy picit?!
Ő furán nézett rám,nem tudta mi a baj!
Oda mutattam a családra akik ekkor már a padon ültek összepakolva és gondolom várták a családfőt mert elment valahová. Elmondtam, mit szeretnék,csak megrémültem az ismeretlentől és kísérjen el egy darabig. Egy kis biztonságérzetem had legyen. Ő picit habozva,de mint jó barát megtette!Elkísért és biztonságos távolságból figyelte mi történik.
Ahogy közeledtem, láttam, hogy egész pici baba van a kocsiban. A két másik gyermeken nagy,szakadt,lógós koszos ruha van a piciről ne is beszéljek.
Odaértem,megálltam előttük és megszólítottam az anyát:
– Jó napot!
– Elnézést a zavarásért,de jól láttam hogy itt aludtak a házfalánál,a földön?
Az anya zavarodottan nézett rám,nem értette miért kérdezősködöm!
Nem nagyon válaszolt csak ezt makogta:
– Nem tudok magyarul,nem értem.
Tovább kérdeztem:
– Van mit enniük a gyerekeknek? Van, hol lakniuk?
A nagyobb fiú aki olyan 10-12 éves forma lehetett megszólalt:
– De nem tudunk magyarul!
Én tovább faggattam az anyát! Annyit mondott még hebegve, van lakásuk,csak elhagyták a kulcsot.(Igen és azért voltak koszosak és csomagolták az ágyukat!)És meredt tovább előre!
Ekkor odanyújtottam a nekik szánt 2000 Ft-ot. Ő rám nézett és halkan súgta:
– Köszönöm.
Ahogy átvette a pénzt,mondtam neki,vegyen a gyerekeknek ételt és italt.
Ekkor az anya könnyes szemmel bólintott.
Amikor elindultam vissza a kocsihoz vissza-vissza néztem, és elszorult a szívem,azon járt az agyam miért csak ennyit adtam!?De ott volt bennem az a jó érzés belül,hogy feltétel nélkül jót tehettem, és ez bearanyozta a napomat.
Mindenkinek csak egy pici morzsát kellene adnia az életéből, az elesetteknek!Vagy csak egy mosolyt elengedni a másik irányába, és ha nem is tökéletessé,de jobbá válna ez a Világ!!
Helló Világ!
2013 február 19. | Szerző: Alina
Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
Agresszív Biztosításkötők
2020 március 2. | Szerző: Alina
Most már teljes a felháborodásom,ennyi volt ,elég ki kell írnom magamból!
A mai nappal tetőzött a haragom a biztosítást kötők felé!
A történetet biztos mindenki átélte már valamilyen formában.Akár lakásvásárláshoz kapcsolódó biztosítást keres vagy csak életbiztosítást esetleg gépjármű felelősségbiztosításról legyen szó.
A legelső lépcsőfok a biztosításkötők iránt érzett, itt még nem harag inkább csak bosszantó jelenségnek mondanám, ami abból adódott ,hogy vásároltunk egy ingatlant és szerettem volna tájékozódni melyik biztosítónál tudok a legolcsóbban és legjobb opciókkal biztosítást kötni.Így felkerestem egy olyan oldalt ahol megadom a szükséges adatokat, és ez az oldal rögtön csinál nekem egy kalkulációt különböző Biztosítók kb. 5-6 lehetséges biztosítási díjjal.Ami ugye nem kötelez semmire ,mert nem kötöttem még egyikkel sem szerződést,csak tájékozódtam.Majd én eldöntöm ,hogy nekem melyik biztosító felel meg.-(Gondoltam én.)
Ettől a ponttól kezdve reggeltől estig csörgött a telefonom–>ez azt jelenti ,hogy reggel 8 kor is hívtak meg napközben egy párszor,eltérő időpontokban meg még este 20:30-kor is. A 3 . ilyen nap után úgy döntöttem fekete listára rakom a telefonszámot,de akkor meg egy másikról kezdtek hívogatni!Ez ment egy hétig ,aztán amikor rájöttek így nem érnek el semmit akkor meg e-mailekkel bombáztak,jelzem a mai napig ,és különböző akciókkal is kecsegtetnek nyerhetek!: 150.000 Ft-s nyeremények várnak… stb. Nem foglalkozom velük,automatikusan törlöm,és nem értem miért kell ilyen erőszakosan megrohamozni az embert. Majd ,ha én eldöntöttem melyik biztosítót választom akkor felkeresem őket és szerződést kötök a választotta!Ezek mellet még elmegyek ,de ami a mai napon történt az már teljesen felháborított.
Egy az, nem is keresem fel Union Biztosítót semmilyen célból,és fogalmam sincs honnan szerezték meg a telefonszámom ,ráadásul 2 számom van és először azt a számot hívták amit nemén használok hanem az édesanyám.Ez azért fontos mert ,ha valahol is regisztrálok sosem a második telefon számommal teszem,anyum pedig nem szokta senkinek megadni főleg nem biztosítósoknak a telefonszámát….
A hölgy itt nyugdíj biztosítással keresett meg.Udvariasan közöltem vele ,ne is folytassa mert nem érdekel a téma ,nem akarok semmiféle megtakarítást,és nem kötök semmit!Erre rákezdett,hogy veszélyben a jövőm így mert mi már nem fogunk nyugdíjat kapni és kihalóban a nemzedék stb… A szokásos duma….Hiába mondtam,hogy nem szeretnék kötni biztosítást és nem tud meggyőzni,mert én inkább otthon gyűjtöm magamnak mert ,ha én x összeget félre teszek az x összeg is marad,nem pedig x-y összeg.De mintha fel sem fogta volna mit mondok,ennyire erőszakos és agresszív módon beszélni a másikkal.Mivel párom fültanúja volt az esetnek kivette a telefont a kezemből és kinyomta.Tudom ez nem volt szép dolog,de szerintem még most is tartana a beszélgetés mert nem akarta felfogni a hölgy ,hogy velem nem jut egyről a kettőre :)Én pedig arra a következtetésre jutottam,hogy ha szerettem is volna nyugdíjas éveimre gondolva, az Union Biztosítónál kötni szerződést, ezek után biztos,hogy nem tettem volna!Azon is ki akadtam,hogy nem lehet tiszteletben tartani az ember döntését miért kell erősködni és tukmálni.Azt kellett volna mondani a hölgynek ,hogy köszönöm ,értem és elnézést a zavarásért és köszönöm ,hogy meghallgatott.Így nem lenne most elcseszve a napom és ugyan olyan nyugodt lennék mint a telefonhívás előtt.Teljes mértékben fel vagyok háborodva ezen a stíluson,és hogy nem lehet megérteni azt amit a másik mond!Én megértek sok mindent ,azt is hogy jutalékban dolgoznak ,hogy teljesíteniük kell stb…de vegyék már figyelme a másik akaratát.Van még annyi másik ember akit lehet hülyíteni .Azért írom a hülyíteni szót mert már vertek át biztosítósok (tudnék arról is írni!)és nem kevés pénzem bánta,megjöttem már ebből az utcából,sajnos nem egyszer.Az én pénzemmel amiért becsületesen megdolgozom ne játszanak és ne használják,majd én tudom ,hogy mennyit és mire és miért teszek el ,költök el vagy adományozok !
Itt pontot is teszek a végére!
Oldal ajánlása emailben
X