Érzések

2013 február 19. | Szerző: Alina

Igazából több téma is foglalkoztat egyszerre de, gondolom nem én, vagyok az egyetlen ember, akiben felmerülnek bizonyos kérdések életünk folyamán. Persze mindig próbálok magyarázatot találni a dolgokra és több variáció is létezik minden egyes történetre.

 

Az egyik, ami ténylegesen és naponta foglalkoztat, az-az,hogy az emberek miért önzőek és miért csak kis százalékukba szorult beléjük némi jóérzés!

Egyáltalán honnan merítik a bátorságot arra,hogy embertársaikat megalázzák, – kifosszák  és kizsigereljék esetleg lelki, vagy testi terrorba tartsák?!

Miért jönnek azok a gondolatok,hogy jobb lenne nem is embernek lenni, mert ahogy  figyelem az állatokat és a természetet irigylem őket,mert  nekik százszor jobb dolguk, van. Pl: több szeretet és gondoskodás szorul egy állatba, mint némelyik emberbe,nagyobb az összetartás,na és ahogyan gondoskodnak a kicsinyükről.

Persze,azt főleg ne is említsem, hogy ha a legjobb barátodban vagy párodban netán valamelyik családtagodban kell csalódnod,az a legborzalmasabb érzés!

Az esetek 99,9%-a  minden emberrel megtörtént már!De miért?

Miért kell újra átélni ezeket a borzalmakat,próbálod keresni a válaszokat,de valahogy nem találod a megfelelőt!

Csak az a baj,hogy nem minden ember erős lelkileg aki, pedig elindul a lejtőn …,onnan nehéz a felkapaszkodás illetve lehetetlen,persze ez is egyéntől függ.

Ha új kapcsolatokat hozol létre görcsösen, próbálod átformálni magad, hátha mindig benned van a hiba és ha változol majd úgy jobb lesz. És persze ez úgy is tűnik az elején, azután jön a nagy pafff.

És jön a saját magad ostorozása:

Már megint mit,rontottam el pedig mindenre 100%-osan odafigyeltem!?

Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

Miért ver az élet?….stb

Akkor jön a mélypont.

De van remény,mert az ember igen nagy túlélő,és akarod,keresed a megoldást,nem adod fel!

Hirtelen észreveszed ebben a nyomorult életben az apró kis dolgokat, amik örömet okoznak.

És minden virágba borul,tisztán látsz mindent a talaj felett, jársz ,szinte repülsz!Ezt az érzést kerested, ezt akarod megélni minden nap. A boldogságod árnyékában egyszerre csak bevillan:Egyszer fent-egyszer lent!Ez a nagybetűs élet!

 

Sajnálatos módon egyre sűrűbben tapasztalom,hogy az emberek a durvasághoz vannak hozzászokva és úgy viselkednek mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga!

Ébresztő!!!Valakinek már fel kellene rázni a “jó” népet,de meglehet valami agymosáson

vesznek részt ezért nem figyelnek egymásra!Ha pedig szóvá teszed?

Igen-igen, akkor jönnek ezek a válaszok embertársaimtól:

” De ,sokat dolgozok és  fáradt vagyok ezért nincs időm figyelni másokra.”

“Vagy,mit érdekel engem más nyomora,van nekem is bajom!”

“Nekem se segít senki!”

Sorolhatnám még ezeket a gyenge kifogásokat,de értelmetlen,mivel mindenki tudja mi is a valódi ok!

 

Ha pedig valami kedves dolgot teszel, akkor olyan furán néznek rád, mintha meghibbantál volna!

A következőket olvasod ki az emberek szeméből:”Te normális vagy?Miért tetted ezt?Netán angyal vagy?”Mi a hátsó szándékod?

Rám is néztek már ilyen tekintettel,nem is egyszer,a következő sztoriban elmesélem:

Egy szép napsütéses reggel mentem a barátnőmért, hogy megyünk dolgozni. Megérkeztem a lakótelepre ahol Ő lakott, aminek szép parkos része volt.

Várakozom az autómban és azon gondolkodom mi lesz velem, hiszen ez az utolsó nap a munkahelyemen picit kilátástalan a helyzetem.. amikor is érdekes dologra lettem figyelmes.

Megláttam az egyik emeletes ház aljában egy anyát 2 gyermekkel a férjével és egy babakocsival,ami önmagában még nem tűnhet furának, csak az,hogy tekerték fel a matracot és a paplanokat amin aludtak. Gyorsan és idegesen kapkodva pakoltak nehogy valaki meglássa őket hol is aludtak. Először nem is  akartam felfogni mi történik,csak meregettem a szemem!Jól látok, mit csinálnak ott,- és a babakocsiban vajon mi lehet, gyerek van vagy csak csomagok!?Mivel messze voltak tőlem, nem igazán láttam mi van a benne.

Összeszorult a szívem fogtam 2000 Ft-ot és elindultam feléjük. Aztán hirtelen megálltam,szétnéztem nem láttam  embereket a közelben,így vissza fordultam. Megijedtem végig futott az agyamon nem is tudom miféle család,milyen lehet az apa—netán alkoholista–és az anya—nehogy majd ártsanak nekem?!

Végre megláttam a barátnőmet akkor már nagyon izgatott voltam. Beszállt a kocsiba és

kétségbe esetett arccal, mondtam neki:

– Segítesz nekem egy picit?!

Ő furán nézett rám,nem tudta mi a baj!

Oda mutattam a családra akik ekkor már a padon ültek összepakolva és gondolom várták a családfőt mert elment valahová. Elmondtam, mit szeretnék,csak megrémültem az ismeretlentől és kísérjen el egy darabig. Egy kis biztonságérzetem had legyen. Ő picit habozva,de  mint jó barát megtette!Elkísért és biztonságos távolságból figyelte mi történik.

Ahogy közeledtem, láttam, hogy egész pici baba van a kocsiban. A két másik gyermeken nagy,szakadt,lógós koszos ruha van a piciről ne is beszéljek.

Odaértem,megálltam előttük és megszólítottam az anyát:

– Jó napot!

– Elnézést a zavarásért,de jól láttam hogy itt aludtak a házfalánál,a földön?

Az anya zavarodottan nézett rám,nem értette miért kérdezősködöm!

Nem nagyon válaszolt csak ezt makogta:

– Nem tudok magyarul,nem értem.

Tovább kérdeztem:

– Van mit enniük a gyerekeknek? Van, hol lakniuk?

A nagyobb fiú aki olyan 10-12 éves forma lehetett megszólalt:

–  De nem tudunk magyarul!

Én tovább faggattam az anyát! Annyit mondott még hebegve, van lakásuk,csak elhagyták a kulcsot.(Igen és azért voltak koszosak és csomagolták az ágyukat!)És meredt tovább előre!

Ekkor odanyújtottam a  nekik szánt 2000 Ft-ot. Ő rám nézett  és halkan súgta:

–  Köszönöm.

Ahogy átvette a pénzt,mondtam neki,vegyen a gyerekeknek ételt és italt.

Ekkor az anya könnyes szemmel bólintott.

Amikor elindultam vissza a kocsihoz vissza-vissza néztem, és elszorult a szívem,azon járt az agyam miért csak ennyit adtam!?De ott volt bennem az a jó érzés belül,hogy feltétel nélkül jót tehettem, és ez bearanyozta a napomat.

Mindenkinek csak egy pici morzsát kellene adnia az életéből, az elesetteknek!Vagy csak egy mosolyt elengedni a másik irányába, és ha nem is tökéletessé,de jobbá válna ez a Világ!!

Helló Világ!

2013 február 19. | Szerző: Alina

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!